Boldizsár Dobisz Zsuzsi: Megtapasztaltam, hogy Jézus Krisztus milyen nagyon szeret

Én is csak azt tudom elmondani, mint a többiek, hogy keresztyén családba születtem. Szüleim minden hétvégén és csütörtökön vittek magukkal imaházba, ha tetszett, ha nem. Ez soha nem volt kérdés részükről. Ennek megfelelően évek múltál nagyon „jó kislány” lett belőlem. Az iskolában nem volt szinte semmi baj velem, ha kellett csendben voltam, ha azt kérték, beszéltem; szorgalmasan tanultam, zeneiskolába jártam. Soha nem loptam, soha nem verekedtem a barátaimmal. Szóval, JÓ voltam. Az, hogy néha megettem az öcsém dugi édességét, vagy hazudtam a szüleimnek, nem jelentetett nagy problémát, mert én alapvetően jó voltam.

A szüleim rendszeresen elküldtek engem testvéreimmel keresztyén nyári táborokba, ami természetesen már nekünk is nagyon tetszett. Soha nem fogom elfelejteni, amit egy ilyen esti alkalommal mondott nekünk az egyik lelkész: „Isten előtt nincs ’kis bűn’ és ’nagy bűn’. Bármilyen nagy gonoszságot követek el, vagy bármilyen kis rosszaságot, nem mehetek a mennyországba, hanem a pokolra fogok kerülni.” Ez engem akkor, 10 évesen nagyon elgondolkoztatott. Tudtam, hogy a szüleim és a testvéreim is a mennybe fognak kerülni. Megijedtem, hogy egyedül maradok, ezért úgy döntöttem, hogy inkább én is sürgősen behívom az életembe Jézust, hogy tegyen benne rendet, még azokat a kis rosszaságokat, szinte semmiségeket is takarítsa ki. És ő megtette. Megtisztította a szívemet és elvette a félelmemet.

Visszatekintve, hosszú évek távlatából, nagyon gyerekesnek tűnik az egész. De tudom, hogy Jézus komolyan vette gyermek imámat és akkor beköltözött a szívembe, azóta is miden nap velem van és soha nem hagy el. Bár sajnos azóta többször előfordult, hogy én valamit sokkal fontosabbnak tartottam nála, a vele való kapcsolatomnál, s ezért eltávolodtam tőle, és akkor már tényleg senki nem mondhatta rám még nagy jóindulattal sem, hogy milyen „jó kislány” voltam. De amikor észrevettem magam és hajlandó voltam bevallani neki bűneimet és bocsánatot kérni miattuk, Ő megbocsátott és újra rendbe tette az életem.

Most már nem azért akarom, hogy Jézus velem legyen, mert egyedül félek. Hanem mert megtapasztaltam, milyen nagyon szeret engem, megértettem, mit tett értem. Ezért szeretem Jézust, ezért ragaszkodok most már őhozzá és próbálom még azokat a ’kis bűnöket’ is elkerülni, melyek elszakítanak tőle.

„Isten azonban abban mutatta meg rajtunk szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk.” (Róm 5,8)